Júliusi teatime

Üdvölet!

Pfirsich Eistee

Eljött az augusztus, ideje valamit felmutatnom, mi is történt.



Amúgy.... FONTOS! Ezeket a "mi van manapság velem" bejegyzéseket elkülönítem a Roftól. Tekintve hogy ez a része igazából csak magamnak szól, meg akiknek szeretném is hogy lássák, kíváncsiak rá. Viszont csak úgy nyilvánosan nem teregetném a szennyesemet, szóval az umiwasthere.blogspot.com le lesz blokádozva, szóval majd küldjetek engedélyt, hogy lássátok mizu. A Rof pedig külön blogon fog menni, mert hosszabbra sikerül a dolog, mint ahogy eleinte terveztem, és az illusztrálása is nagyon bejön, nem csak nekem, hanem másnak is. Szóval jövő hónapra már két külön blog lesz, ahogy tudom, küldö egy linket itt és ahogy kezdődik a suli ott fog folytatódni a kis sztorim, ez pedig le lesz zárva...


Na vágjunk bele ezután a közérdekű közlemény után! (Terebélyes cikk lesz, a hűtött üdítő fogyasztása kötelező!)
JÚLIUS!


 Első napirendi pontunk: 07.01 Költözés.
A nyári gyakorlat után hazaköltöztettek, minden cuccom hazatalált, minden rendben volt, azt kivéve, hogy minden a feje tetején volt. Semminek nem volt helye még, de egy egész napot rászántam, hogy kitakarítsak, kiszelektáljak, kipakoljak, bepakoljak. Azóta sem volt olyan rend, mint azután a nap után. :D A könyvtárt végül meg tudtuk oldani, unokatesóm vitte fel helyettem Hemingwayt és Muchát. Édes kis szerelmes, végül csak kitartott amellett a lány mellett, és a lány is mellette. Szurkolok nekik, hátha sikerül összeköltözniük.

 Második pont: 07.06 - 07.09 Griff motoros találkozó.
A július első bulija hatodikán kezdődött Tiszaföldváron, de még előtte pólót kellett terveznem, ugyanis a tokaji Doki Family MCs újra összegyűlt. Ez gondolom senkinek nem mond semmit, hiszen legutóbb két éve volt sátrazni a csapat, -akkor még nem blogoztam- de az akkori találkozóhelyünk, a Black Drgaon MC feloszlásával megszűnt, így keresnünk kellett valami más helyet. Tiszaföldvárra esett a sor, a XXV. Griff motoros találkozón.

 Mielőtt nekilátnék ennek az eseménynek az ecsetelésébe, elárulom, hogy a digitális rajztáblám tönkrement miután megcsináltam a pólómintát. A tollat 2 órányi próbálkozás után földhöz b*sztam, és csodák csodájára működött, be tudtam fejezni a munkát, ám később már nem volt jó se a toll, se a rajztábla. Arra következtettem, hogy valószínűleg a telepítő valahogy nem kontrabilis most már az operációs rendszeremmel, úgyhogy nem hajlandó jól működni. Ez szomorú eset, szóval ki kellett néznem egy új táblát. És találtam is, igazából a Lovagnál láttam már azt a fajta rajztáblát, egészen kicsi, szinte fele a mostani rajztáblámnak, de ahogy láttam tesztelő videókon, nem akadály. Szóval most egy Wacom Intuos Draw-ra gyűjtögetek szorgalmasan.

 Tehát miután egy nap alatt gyorsan összedobtam a pólómintát, hatodikán Böbével leutaztunk Tiszaföldvárra. Vonatoztunk tikkasztó hőségben, bőrönddel sétáltunk végig a leghosszabb "kis" utcán amit valaha láttam, rettenetes járdakövön. Vizünk a fasorba se volt, úgyhogy mire elértünk a Pennyhez az ájulás kerülgetett minket. Vásárlás után megkerestük a strandot, a helyszínt. Rengeteg ember, motor, sátor volt, szerencsére nekünk azért még jutott hely a medencék mellett, de te jó ég, rengetegen voltak! Alig tudtuk fogni a többieknek a helyet, pedig mindig volt valaki a sátraknál, nehogy valaki arrébb rakja őket. És az a hőség! Miután lecuccoltunk Böbével gyorsan átöltöztünk, és már fürödtünk is a két méteresben.
 Mivel nekem a gyakszin rákra égett a vállam, nem vállaltam azt, hogy az éppen hámló hátamon az új bőr megint leégjen, szóval pólóban és a fürdőruhámban medencéztem végig az egész találkozót. Szerencsére olyan anyagú pólóm volt, ami jó sokáig tartotta a nedvet, úgyhogy mikor már mindenki megszáradt, engem még mindig hűtött a pólóm.
 Körülbelül öt körül érkeztek meg sógoromék a Hondával. Vani, sógorom lánya volt a sátortársam és hát igazából a társaságom egész végig. Ennek amúgy nagyon örültem, mert így nem voltam senki nyakán. Nővérem lehetett sógorommal, Böbe ehetett Gladival (úúúúgy örülök, hogy összejöttek megint *.*), na meg Doki apu, anyuval. Szóval szinte összenőttünk júliusban Vanesszával, de talán ő se bánja ezt.
 Amúgy Vaniról tudni kell, hogy bár 13, idősebbnek néz ki, mint én. Meg is kaptuk ezt Patriktól, az idiótától, aki szakadt ínszalaggal a térdében motorozott haza Tokajra. Amúgy egy 18 éves srácról van szó, aki engem 13-nak, Vanesszát meg 17-nek nézte. Na nem baj! Még mindig jó látni a döbbenetet, mikor elmondom, hogy mennyi vagyok pontosan.
 Aznap este volt a Depresszió koncert, naná, hogy mentünk, és együtt tomboltunk rajta. Nagyon jól éreztük magunkat, bár egy nőcit fel kellett szednem a földről, mert mikor a Néha című számnál le kellett guggolni, majd ugrani, csórikám hanyatt esett, jól meg is taposták. A tűsarkúban rockkoncertező, ridikülös, hosszú, fekete hajú nőci szerintem úgy be volt állva, hogy amúgy tökre ellett volna lent a földön, ha nem karolok alá, és fel nem emelem a röpke 60 kilóját. (A pasija észre se vette amúgy.) De utána is nyomta ám előttem, szóval nem eshetett komoly baja.
 Másnap megérkezett Ági is, hozta a pólókat. Amit természetesen Vanessza végül elpakolt, és azóta se jutott vissza hozzám a sajátom. :c Mindenki nagyon örült neki, én meg örültem, hogy mindenkinek tetszik.
Doki Family MCs

Aznap Ágival mindenen buliztunk amit csak hallani lehetett, mert kissé megittasodtunk akkorra. Utolsó nap pedig Roadon tomboltunk egyet. Vettem pólót is, mert hát imádom őket és a szarvasos póló rohadtul tetszett. Összességében én nagyon élveztem, de a hely zsúfoltsága miatt nem hiszem, hogy jövőre meglátogatjuk ezt a találkozót.
 Réka és Ádám vitt haza, hang nélkül, fájó nyakkal, tudjátok, a szokásos fesztivál tünetekkel. Hazafelé menet ettünk sárga belű görögdinnyét. Még nem ettem, de furán jött ki, mintha színvak lennék, vagy ilyesmi. Az íz ugyanaz, csak a szín más.

Miután Rékáék hazahoztak, jóformán volt egy hét szünetem, amit dinnyeinda hajtogatással töltöttünk el, mivel húzatni kellett, hogy ne legyen olyan nagy dudva. A munka után pedig jól esik ugyebár a pihenés.

Harmadik pontunk: 07.20 Campus fesztivál
Gödrivel (fejemet nem nézni!)
 Talán még júniusban keresett meg Gödri azzal, hogy megyek-e idén a Campus fesztiválra, én pedig belegondoltam, hogy ja miért is ne. Egy nap volt az, ami idén érdekelt minket, a csütörtöki, 9 zenekart akartunk megnézni, ebből 6 sikerült plusz a nem akart koncertek. Szuper buli volt!
 Emma undressed koncerttel kezdtünk, ami igazán ígéretesnek tűnik. Poccsék helyet kaptak, az akusztika is rossz volt meg a hangosítás is, de a számok jók voltak, remélem egyszer jobb koncertjükön is ott lehetek.
 Aztán megvártuk a USEME koncertet, mert Gödri ismerte és szerette őket. Én egyiket se mondanám, de megkedveltem végül. A koncertjük egyik legjobb pontja az volt, mikor a raszta hajú énekes a közönségbe lemászott és ott énekelt köztünk. Nagy kedvencem lett a Felhővitorlás, ha gondoljátok hallassátok meg: USEME: Felhővitorlás Ez az ember annyit mozgott, annyi energiát adott át a tűző napon 35 fok melegben, hogy le a kalappal előtte. Ráadásul délután ötkor még nagyon kevesen voltunk és mégis ennek a cseppnyi közönségnek is hihetetlen energikus előadást adott. Szóval ja, bejött :D Nem úgy mint a következő banda, amit megnéztünk.
 Bent a Captain Morgan katlanjában zenélt a Phoeix Rt., ami nekem nem jött be. (nem akarom fikázni, csak uncsi volt nah :c )Szóval szépen elmentünk ebédelni/vacsorázni. Miközben ettünk meghallgattunk egy random bandát a füvön ülve a nagy színpad előtt.
 Kaja után sétáltunk egyet a Roadig. Nagy bulit csaptak a fiúk, imádtam minden percét. Eleinte meglepően kevesen voltunk, aztán összegyűlt a csapat és egy hányást kerülgetve tomboltunk a sok-sok-sok Celsiusban. A Leandere késve értünk be, hiszen az okos szervezők a Roadot 19:00-ra, a Leandert meg 19:45-re szervezték, úgyhogy muszáj voltunk választani a két zenekar között. Mi a Roadot választottuk, de később megbeszélve, egyikünk se bánta ezt.
 A Leander Kills egy mozgós, fülledt koncertet adott, jó volt, mint mindig, de a szervezőkre haragszok, mert két kedvenc közül kellett választanom. A bandában pedig abból a szempontból csalódtam, hogy az új számuk klippje elég picsás lett. Szó szerint. Nem gondolták ezt nagyon át, vagy én nem tudom, de primitív lett és nekem a zene sem lett kedvenc, bár volt már olyan, hogy egy számot csak később sokszor meghallgatva kedveltem meg.
 Koncert után lenéztünk az óriáskerékhez pihenni, mert a két egybekapaszkodott koncert után pihenni akartunk, úgyhogy a Tankcsapdát már a fűben ülve, pihenve hallgattuk végig. Azon izgultunk, vajon eltapos-e valaki, de jobb esetben mindenki kikerült, vagy átugrott lábaink felett.
 A pihenőnk végeztével visszavonultunk a Captain Morganbe, Paddy and the Rats-re. Hogy is mondjam? ROHADT MELEG VOLT! Meg is értem, hiszen egész végig sütött a sátorra a nap, bent a Leanderen ezernyi ember mozgott meg izzadt, meg párolgott a sátorban. De hogy képtelenek megoldani, hogy jobban lehessen szellőztetni, az kicsit elszomorító. Rosszul voltam a koncerten. Ki kellett mennem egy kicsit, mert émelyegtem, az meg nem pont a legjobb dolog egy vonagló tömegben. De végül is visszamentem, csak olyan voltam, mint hátul az öregek, álltam, max a lábamat mozgattam ritmusra, esetleg bólogattam. A kedvenc számaimnál meg táncoltam of course. Egy kis szarul lét nem akadályoz meg a buliban, max megcsonkítja.

 Aznap találtak Chester Benningtonra, ez hozzánk is eljutott a nap folyamán, bár elhinni nehezen tudtuk. A Paddy koncerten viszont megbizonyosodtunk róla, nem kamu, tényleg eltávozott egy legenda. Átdolgozták a Numb című számot akusztikusra, szerintem nem csak én, hanem jó páran bőgtünk lent a közönségben. A legszomorúbb az egészben, hogy a média valami embertelenül undorító módon reagált az egészre. Ahelyett, hogy csendben megemlékeztek volna róla, folyamatosan kaptam a VEDD MEG EZT A PÓLÓT, HA IGAZI LINKIN PARK RAJONGÓ VAGY! , GYÁSZOLJ VELÜNK TE IS EZZEL A PÓLÓVAL! és a többi... Gusztustalan ez a világ, hát csodálkozunk oly sokan, hogy nem bírja mindenki kivárni az ideje lejártát? Minden esetre én gondolok rád Chester, és akárhányszor hallom a hangod, megemlékezek rólad. "But in the end, it doesn't even matter."

 Miután lement a koncert még mindig émelyegtem, Gödrinek pedig a lába véresre lett ugrálva, szóval úgy döntöttünk, egy koncertet kihagyva indulunk haza.
 Oh man...
 Bátyám a saját lassan 28 éves élete nem tanította még meg, hogy fesztiválra feltöltött telefonaksival induljon el. Meg mondjuk nem ártott volna nekem szólni, hogy amúgy mennek a fesztiválra, dehát no comment.
No comment k?
 Lényegét véve hazaértem, lezuhanyoztam, mert addig nem volt rá lehetőségem és jót aludtam, mivel klausztrofóbiás tünetek miatt este nehezen aludtam el a kábé nyolc négyzetcentiméteres, két méter magasságú szobácskában.
 Anyámnak mikor elmondtam mi volt, természetesen bátyámat védte, apám is, szóval nem is csodálom, hogy az igazságtalanságra előbújt belőlem az oroszlán. Náh. Azóta lehetett sárkányhetem, ugyanis anyám akkor elkönyvelt egy utálatos, bunkó, visszabeszélő lánynak, csak nem így kimondva, hanem az egyik rokonomhoz hasonlítva. Milyen jó is ez nem? Mikor egy utált rokonodhoz hasonlítják az embert.
 Pont mostanában hallottam egy olyan törvényt, hogy nem hasonlíthatod a gyereked senkihez, mert rosszat tesz a jellemfejlődésében. Be lehet perelni a szomszédodat, ha meghallod, hogy apjához hasonlítja a gyereket, vagy bárki máshoz. Milyen szép kommunista idők várnak reánk. :)

Lényeg, ami lényeg, igazán jó buli volt az utolsó tinédzseri bulim. :3

Negyedik pont: 07.25 XX.
 Elkezdődött a csodás időszak, amikor már nem tizennel kezdem az életkorom, hanem huszonnal. Bizony, "húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom." Bizonyos változásokat érzékeltem, például már a szülinapi tortám se volt meglepi, csak a kezembe nyomta anya, hogy tegye a hűtőbe. Mielőtt ezt megtette volna, vagy úgy egyáltalán felköszöntött volna, jól megszidott, mert nem takarítottam aznap. Csak azután kaptam tőle két puszit miután felnyaltam a követ neki.Képtalálat a következőre: „tessa altman eyes   gifs”

Egyébként tök jó szülinapom volt. Sokan felköszöntöttek, bátyámék is itt voltak, együtt ünnepeltünk. Igazi szülinapi meglepetés volt, mikor sógorom felhívott, hogy megyek Erdélybe velük, na meg az is, hogy a Lucsával megyünk februárban Velencébe. Elvileg. Ez még nem biztos. Mindenesetre betöltöttem a húszat, most már fel kell nőni, nincs mese.
 Mivel mással is kezdhettem volna másnap, mint egy jó kis palántolással? Annak a napnak a végére is csak zuhanyozni akartam, pedig még össze is kellett volna pakolni utazásra.

Mert hát ötödik pont: 07. 27 - 07.30 Erdély
 Ó igen! Már reggel összepakoltam, elhallgattam még anyám hisztijét, hogy miért nem vagyok gondolatolvasó (már lassan oda se kéne figyelnem komolyan, szinte mindig ez a probléma), aztán felültem a vonatra, és 45 perces vonatkéséssel megérkeztem. Szépen eljutottam nővéremékhez, ahol már Vanessza is ott volt. Éjfélig megérkeztek a többiek is. Felvidékről Jani és Szandi, a szomszédból pedig Böbe és Gladi, Mónival együtt. Éjfélkor kisebb síkideg állapot után elindultunk a hosszú útra. Őszintén én a napfelkeltét is megvártam, nem aludtam addig. Debrecenben ért minket a hajnal, aztán körülbelül 7 órakor aludhattam el elsőnek. A határnál felkeltem és onnan a királyhágóig nem is aludtam el. Gyönyörű látvány fogadott minket, a hajnali fényben ahogyan a hegyekből felszáll a pára igazán különleges élmény volt.
 Aztán már persze én is aludtam, keletnek mentünk épp felkelő nappal szemben, szerintem érthető, hogy elaludtam. Romániáról nincs sok jó véleményem, tekintve, hogy csak mikor ébren voltunk 15 kóbor ebet számoltunk össze. És sokat aludtunk, meg már nem is igazán tudtuk pontosan hol tartunk... Igazából az egész utazás alatt csak a hatalmas hegyekben gyönyörködtem, jól esett látni az öreg Kárpátot. Út közben megálltunk Nyergestetőn egy emlékhelyen, ahol a hazájukat védő székelyeknek volt állítva egy tömegsír, ami köré a magyar zarándokok kopjafákat állítottak mindenhonnan. Egészen különleges látvány volt, kár hogy nem maradtunk többet ott. Ezek után kisebb megállások után a másik busz kapott egy defektet. Észre se vették volna, ha nem szólunk nekik. Az egyik étteremnél álltunk meg, szerencsére nem volt messze gumis, de járhattunk volna rosszabbul is azon a szerpentines útvonalon. A slusszpoén az egészben, hogy az étterem, ahol megálltunk kis városkám nevét hordta. Le lettem vele fotózva, apának elküldtem, jót derült rajta, hogy még olyan távol is otthon voltam. Aztán hossszúúúúúúút után megérkeztünk a szállásunkra. Gyorsan lepakoltunk, lezuhanyoztunk, egy kicsit felfrissítettük magunkat, és mentünk is, mert a Rock Fanaticnak koncertje volt. Igaz is, nem említettem, hogy alapvetően velük mentünk bulizni. Eljutottam odáig, hogy hivatásos rockbandákkal utazgatok (sajnos) külföldre koncertre. :'D Ezt azért nem gondoltam volna, hogy elérem 2017-ben.

 Mindenesetre aznap este jó kis esős idő volt, én meg egy jó vastag pulcsiban voltam egész éjjel, mert hát minek is lett volna nálam kabát? Fáztam, de miután ittam egy kis felvidéki házit, egésze jól éreztem magam. Valamikor az éjjel folyamán hazaértünk, lehet már inkább hajnal volt az, de ki se merem számolni hány kilométer utazás után meg egy pörgős buli után jól esett az alvás.
 És persze ilyenkor tud eljönni a piros virág ideje, persze már azelőtt 2 hete vártam, de hát ez az én szerencsém. Az első nap nálam mindig szenvedés, hányós hasfájós csudiság, ehhez kpest aznap egy jóóó hosszú, kanyargós Szent-Anna tós kiránduláson voltunk. Amúgy nem voltam végül annyira rosszul, valószínű a bogyók, amiket bevettem, segítettek. Ettem valami hihetetlen kürtöskalácsból, amit egy nagyon cuki 84 éves nénike árult fent a hegytetőn, elmondása szerint már 24 éve hordta fel a kürtöskalácsot gyalog a hegyre, de ma már az unokája viszi fel reggelente és hozza le délutánonként, vagy este. Mindenesetre nagyon finom kürtöskalácsot készít a mamika.
 A Szent-Anna tó pedig gyönyörű. Köves mint a rosseb, úgyhogy inkább az úszást ajánlanám benne, de olyan szép helyen van. Igaz, hogy mackók járnak oda, láttam nyomát, mármint.... a szagosabb nyomát, illetve az egyik útitársunk, Timi látott egy medvebocsot is. Az emberek meg ott fotózták, hogy de cuki, meg minden. Eszükbe se volt, hogy amúgy annak a bocsnak lehet egy anyja is. És a medve elől hogy menekülsz? Jobban mászik fára, mint te, gyorsabban fut, mint te, gyorsabban úszik, mint te és kábé sehova nem tudsz elbújni tőle, mert rád borítja a házat is ha akarja. :'D Mindenesetre, szerencsére nem jött elő a mamamaci, kicsit sajnálom, hogy lemaradtam a Fülesmackóról, de lehet ez az én szerencsém nem? Aznap összeszedtem egy csomó követ a tó aljáról, a fura viszont az, hogy mikor kiszedtem őket, szép színesek voltak, mély színűek, de ahogy kiszáradt, elvesztette a színeit, és mikor anyának megmutattam volna őket, már csak olyan volt, mintha hazahoztam volna pár kavicsot az útról... Sok helyen megálltunk aznap fotózkodni, meg történelmet tudni, egyik kedvencem a régi temető volt az Árpád szobornál. Annyira régiek voltak, hogy már a nevek se látszódtak, meg nem is mindegyik buckának volt sírköve. Kicsit bizarr, hogy ez ennyire tetszett, de olyan nyugodtnak éreztem azt a helyet azzal a gyönyörű naplementével.
Aznap este nem buliztunk sokat mert másnap reggel nyolckor már indultunk is hazafelé. Rövidebb úton jöttünk, nem is volt már semmi említésre méltó. Úgy általában feszültek voltak az emberek, meg idegesek, hogy hazaérünk-e időre, de végül sikerült egy darabban Pestre érkezni. Elköszöntünk az emberektől, aztán felcuccoltunk, fürödtünk, aludtunk.
 Másnap hazautaztam az első vonattal amelyiket elértem, miután felébredtem, aztán mentünk dolgozni. Napok óta forró nyár tombol, legszívesebben az ember megnyúzná magát, de ez a hőség csak fokozódik és fokozódik. Minden tiszteletem azoké, akik képesek ebben a kánikulában is dolgozni. Az erő legyen veletek testvérek.

Egyébként a hónapban mivel alig voltam itthon nem volt túl sok esélyem haladni a dolgokkal, de kijelenthetem hogy a 12. oldalnál járok a könyvem fordításánál, és sikerült a 8. leckét is átvenni franciából.
 A Ring of Fate lassan folydogál a saját kis medrében, nemsokára izgalmasabb vizekre evezünk a második fejezettel.
 A hónapban folytattam a Trónok harcát, már csak két évad van hátra, remélhetőleg be tudom nemsokára fejezni azt is. Conan a detektívet nézek, mert hát végülis még gyerek vagyok. Egyébként nagyon szerettem régen is, most meg egyenesen rajongója vagyok, és nagyon nagyon szeretném a részeket lefordítva is látni.
 Egyébként könyvet nem nagyon olvasok, reggelente néha ha elő tudom venni a Silvert nagyon örülök, de sajnos kevés időm akad rá.
 A hónapban megnéztem A könyvtolvaj című filmet, gyerekek, nagyon ajánlom, egészen különleges élmény. A BabyBoss valami intsant agybaszás, ha akarsz röhögni kicsit nézd meg. A Bartek a varázslatos meg egy gyerekkori traumám, de attól még szerethető, nézzétek meg azt is.

 Szóval a hónapban sokat utaztam, majdnem elrontottam a mosógépet, vettem fekete teát, sok bulin voltam, rajzoltam pólót, összeszedtem a Lucát , azóta se tud levakarni magáról, és körülbelül ennyi. Ez a hónap már csak ilyen volt. Ilyen rohadt meleg.








Közérdekű közlemény:

 Ebben a röpke 40 C° -os nyári szárasságban most megemlékeznék arról a Föld nevű bolygóról, amin még nem volt ember, hogy elcsessze a természet klímáját. Én már csak abban bízok, hogy még észbe kap a világ. Még nem késő. Még helyre lehetne hozni, amit tettünk. De persze az emberi hülyeség nem ismer határt, hiszen még mindig vannak, akik szerint a föld lapos, meg hogy a felmelegedés, csak egy manipuláció a gazdaságra. Üzenek ennek a bolygónak épeszű embereinek:

 EMBER! Nézz körül? Normális, hogy Texasban árvíz van? Normális, hogy egy hétig tartó légköri aszály van Európa szívében? Normális, hogy az orosz tundra ég? Érted? Ahol mindig hó és fagy van, ott most tűz. Felfogod? Érted, hogy a tengerszint növekedik? Érted, hogy a metánnal, ami eddig hóban fagyban meg volt kötve csak felgyorsítja a folyamatot? Érted, hogy az Antarktisz fogja vissza ezeket a gázokat leginkább? Kikövetkeztetted már, hogyha olvad a sark, előbb vagy utóbb rohadtul megszívjuk? És ez már nem egy messzi dolog. Itt kopog az ajtónkon a katasztrófa. Nem háború, hanem vihar. Piszkosul nagy, és nem egy. Villámok, árvizek, tornádók, rengeteg halál fog következni. De ha nem vízzel, akkor a szárassággal. Feléget mindent a perzselő nap, az UV sugárzástól pedig nem fog semmi sem megvédeni. Mit fogunk tenni? Két opció van. Felmászunk a saját szemétdombunkra szénné égni, megfulladni, éhen-szomjan halni. Vagy, végre befejezitek a pénzhajkurászást, és lemondtok a kőolajról, a földgázról és valami könnyebben újuló energiaanyagot használtok. Vegyétek észre, hogy a pénzt nem fogjuk tudni megenni.

Köszönöm a figyelmet!

Mint mindig,
Umi was here, see you later! ❤️

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések