Ring of Fate #6

1x6

 Még a hajnal is más volt azon a reggelen. Már szürkült az ég, derengett némi fény és a madarak kezdek ébredezni. Én egy cicás bögréből kortyolgattam a gőzölgő kávémat a lakóházak közti kis parkra lenézve, ahol már a félhomályban kutyasétáltatók mászkáltak fehér párafelhőt fújva ki a hidegbe hűséges négylábújukkal. Anyám szívből megvetette ezt a fajta embert, nem gondolta épeszűnek, aki ilyenkor a kutyáját szaratja. A magam véleményét mindig megtartottam efelől, mert igazából nem is volt fontos, hiszen anyám egy makacs embernek született. Önfejűen ragaszkodott a magáéhoz, legyen az kézzel fogható, vagy eszmei dolog. Talán tőle szoktam el ezt a tulajdonságot, bár már nem is ragaszkodtam mindenhez ilyen makacsul. A konyhaablakban álltam fekete bő pulcsimban, ahol az idegen kiszökött a lakásból. Mezítelen lábaimat vastag zoknimba bújtattam, kényelmes volt és meleg, ami ezen a hideg hajnalon jól jött a kinyitott ablak előtt. Figyeltem, ahogy a szürke fényben a bögrém meleg párája kitáncol a külvilágba, ahol semmivé lesz. Egészen megbabonázott a mozdulata, nem csodálkoztam soha, hogy ezt a témát választotta megannyi impresszionista festő.
 Hirtelen kulcscsörgést hallottam, majd a zárat kezdték babrálni. Megfordultam, előkotort baseballütőmért nyúltam majd a konyhapultra raktam forró italomat. Megkönnyebbülésemre csak Szasza ért haza esti kalandjából, kócosan, dohányfüsttől és alkoholtól szagosan. Még szájában lógott egy meggyújtott szál miközben az ajtónak dőlve operálta le lábáról bakancsát. Letettem az ütőt, majd kávéval a kezembe odasétáltam hozzá.
- Jézus Mária ne ijesztgess engem a sötétből kilépve! –hordott le szívéhez kapva, mikor a homályból kivette mozgásomat. –Mi a francnak vagy te még ébren? –kapcsolta fel a folyosó halvány lámpáját. A hirtelen fénytől mindketten hunyorogni kezdtünk. Én fáradtan elmosolyodtam, majd behívtam az étkezőasztalunkhoz beszélgetni.
- Something happened. –mondtam szótlanságtól rekedt hangommal.
 Ő, mivel látta, hogy baj van, levette kabátját és egy hamutálért nyúlt, ami a kis „mindenes” fiókban volt. Ez a kis sötét fából összerakott szekrényke tárolta a legfontosabb dolgokat, amiket kereshettünk, mikor hazaértünk. Egy tál, amiben kulcsok voltak, mellette egy kis notesz, amin üzeneteket írtunk egymásnak, ha épp nem tudtuk megtenni ezt telefonon. Ehhez persze egy kis tolltartó állt, benne félig kikopott tollakkal, ollóval, körömreszelővel, körbefogva csipeszekkel és hajcsatokkal. A kis fiókos szekrénynek fiókjában egy kisebb elsősegélydoboz volt, sok gyógyszerrel, tablettával, sminkkel és még több hasznos dologgal, köztük a hamutartó tálakkal.
  Elmeséltem neki tövéről hegyére mi történt. Tamástól kezdve a gyűrűn keresztül a fürdőszobás incidensig. Megnézte a gyűrűt fáradt, de már kijózanodott szemeivel, fejét megtámasztva bámulta, majd lerakta elém. Mélyet szívott cigarettájából, lassan fújta ki a füstöt, aztán rám nézett.
- Úgy nézel ki, mint akin végig ment egy focicsapat. –szögezte le őszintén rekedtes hangjával, mikor végigmért. –Aludnod kéne.
- Nem megy. –válaszoltam röviden a bögrémet szorongatva. Szasza beletúrt a hajába, összevont szemöldökkel vizsgálta a falnak támasztott baseball ütőt.
- Egy dolgot tudok csak elképzelni. Ez a gyűrű valami oltári nagy kincs lehet! –forgatta meg ujjai között a karikát újra. – El kéne vinned egy értékesítőhöz. –nyomta kezembe végül.
- Nem tarthatom meg. –mosolyodtam el. –Szépen visszaadom a gazdájának. Majd tőle lopkodhatják, én nem akarok még egyszer csupasz seggel betörővel szembeállni. –jelentettem ki.
- Mindenesetre jobban tennénk, ha aludnánk egyet. –mondta egy elnyújtott ásítás után. –Neked rémisztő, nekem pedig fárasztó estém volt. –kacsintott sokat sejtetően miközben elnyomta a csikket. Elmosolyodtam, egyértelműen nem csak táncolt azzal a sráccal.
- Nem fogok tudni aludni. –jelentettem ki. –Nem a kávé miatt, csak instant kávé, egyszerűen csak félek, megint rám törnek.
- Mi lenne, ha velem aludnál? –kérdezte nyakát ropogtatva albitársam.
- Történelmi pillanat volna. –mondtam bekortyolva utolsó cseppéig a finom meleg italt. Ugyanis barátnőm bár aktív szexuális életet folytatott, egyetlen pasit se hozott még fel magához éjszakára. Az ő ágyában ugyanis csak ő és a cuccai férnek el elvei szerint. Még akkor se engedte, hogy osztozzunk ágyán, mikor egeret találtam a szobámban.
- Ez egy ilyen nap. –rántotta meg a vállát. Hogyan is lehetett volna elutasítani azt az ajánlatot?
 Készségesen beinvitált szobájába. Elvonult zuhanyozni, közben ecsetelte legújabb zsákmányának általános tulajdonságait. Méreteitől kezdve mozdulatain át minden jó és rossz pontját levezette nekem. A tízből hatosra értékelte X nevű emberkénket. Sosem emlékszik az aktuális partnereire, csak azokat jegyzi meg, akik tényleg emlékezeteset alkottak a paplan alatt. Eddig még egy fiúnak sem adott tízest, kilencest is csak egy Anti nevű srácnak, akihez mindenkit mért. Azzal a sráccal volt két éves kapcsolata, nehéz is volt felülmúlni. Talán csak annyi kivetni való volt az álomférfiban, hogy megcsalta fűvel, fával, majd szemrebbenés nélkül dicsekedett vele neki. Azóta ő a Gyűlölt ember, nem is beszélünk róla sokat. Szóval az ágyán ülve hallgattam a részleteket, közben a párnámat szorongattam és a szoba egyetlen ablakát figyeltem, ami az étkezőre nyílt. A gyűrű még nyakamban lógott, a karikát morzsolgattam két ujjam közt. Féltem, hogy meglátok egy árnyat, ami ismét elvenné tőlem azt, ami az enyém. Talán mégis többet örököltem anyám makacs ragaszkodásából, mint gondoltam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések