Ring of Fate #5

1x5

Otthon küldeni akartam egy SMS-t lakótársamnak, csak épp nem tudtam, milyen kifogást mondjak neki. Rosszul lettem? Féltem, aggódna és hazajönne. Bebasztam? Az értelmetlen hazugság lenne, hisz, ha egyszer bebasz az ember, nem megy haza a buliról, hanem szórakozik. Végül úgy döntöttem, hogy nem írok neki semmit.
- Majd azt mondom, hogy egy fa ölében ébredtem hajnalban és hazakullogtam a melegebb ágyikómba. –motyogtam magamban, miközben bezártam a bejárati ajtót. Kimerült voltam. Ledobtam magamról a csizmát, meg a kabátot, a sálamat csak úgy eldobtam az előtérbe valahová. A gyűrű megcsendült az ingemen himbálózva. Végigmentem a folyosón és az utolsó ajtót kinyitottam. Ez volt az én szobám.
 Felkapcsoltam a villanyt, vetettem egy pillantást a berendezésen, elmozdult-e bármi, amíg nem voltam itthon, de minden a réginek tűnt. Ablakom alatt volt a kihúzható ágy, az én kis kényelmes kuckóm, csigaházam, amiből nehéz kihúzni, ha egyszer betelepszek oda. Odasétáltam és kidőltem bevetett ágyneműmre a hanyagul otthagyott laptopom mellé. Ágyam mellett radiátor fűtött, kellemesen melegítette olvadozó arcomat és a rápakolt nedves zoknikat, amiket száradni hagytam ott. Két ablakom volt, a másik alatt volt íróasztalom, amin kupacokban könyvek halmozódtak, hol kinyitva, hol bezárva; egészséges káosz volt, mint mindig. Egy ideig néztem a fehér plafont, de felültem, mert bár a hideg kijózanított, még émelygett a gyomrom. Csend volt, csak kis akváriumomban zúgott a szűrő. Szasza és az saját halaim úszkáltak benne lustán, a fényre felébredve. A víztartály az asztal mellett volt, a sötétkék függöny beleakadt egyik sarkába. A halak felett szobanövényeim voltak felakasztva, néhány saját képpel, amikre büszke voltam. Ebből igazán kevés volt, de pont elég, hogy díszítsen. Felálltam, és elkezdtem vetkőzni. Sör és izzadság szagom volt, gondoltam lezuhanyozok még egyszer. Ruháimat bevetettem az akvárium mellett lévő sötét fából készült szekrényembe, aminek egyik szárnya kicsit ki volt nyitva, mert egyszer úgy estem el az egyik töltőkábelben, hogy neki estem a szekrénynek. Azóta nem lehet teljesen bezárni, de nem bántam, mert így a törölközőmet szárítottam rajta. A szekrényben volt a szennyes kosaram, már majdnem tele, a hétvégére mosást terveztem. Leengedtem hosszú hajamat. Megnéztem magam a szekrényre rögzített egész alakos tükörben. Észrevettem egy ott maradt festékfoltot a bal vállamon, az isten se tudja, hogyan került oda. Letörlésével foglalkoztam, mikor megcsillant az asztalomra dobott gyűrű a fényben. Észrevettem a tükörben és odamentem vállamat kapargatva. Felvettem, a fekete nyakláncon lógattam kicsit. Nagyon érdekelt kié lehet ez a szép gyűrű. Réginek tűnt, mégsem volt kopott, vagy rongált. Bizonyára jól tartották. Felakasztottam a másik szárnyon lévő ékszertartómra, de meggondoltam magam. Inkább magammal vittem a fürdőszobába a magam köré csavart törölközővel együtt.
 Kis fürdőszobám az ajtóm másik oldalán volt, a növénytartóm után. Kicsi fürdőmben állt a fehér kád, amiért kifejezetten ezt a szobát választottam. A Szaszáéban nincs, de azt mondta, ő nem is bánja, mert nem szeret fürdeni. Sose fogom megérteni az ilyen embereket. Megengedtem a vizem, mert mégse zuhanyozni akartam. A gyűrűt felakasztottam a törölközőm mellé a zuhanyfüggöny mellé. Belenéztem a mosdókagyló feletti tükörbe. Az arcomat vizslattam, most kivételesen tisztának tűnt az arcom, nem volt bőrhibám. Kifésültem a hajam, majd újra felfogtam, hogy ne legyen vizes. Kivettem a fülbevalómat, letettem kerek szemüvegem és lemostam a sminkem, közben pedig elállítottam a vizet. Belemerültem gondolataimba, majd a kád forró vízbe. Ellazított, felfrissített, imádtam ezt. Hátradőltem, lábujjamat kibujtattam a kád végén, fejemet hátravetettem. A gőz felszállt a plafon felé, egy idő után belepte az egész fürdőszobát. Felnéztem a kis lyuk ablakára. Hosszas meggondolás után felálltam kinyitni, hogy jöjjön egy kis levegő be. Magasan volt, nehogy valaki véletlen belásson rajta, -bár a másodikon gondoltam, ez nem sűrűn történhet meg- úgyhogy alacsony termetem miatt pipiskedve felnyújtóztam az ablakfogantyúért.
 Ekkor neszt hallottam mögülem. Lefagytam. Ott álltam a gőzben, seggpucéron, és éreztem valaki jelenlétét a szobában. Ez a képességem sokszor volt hasznomra, de hogy így ellazultam, cserben hagyott. Most pedig minden porcikám érezte a feszült figyelmet a hátamon. Hirtelen fordultam meg, hátha meglepem a betolakodót. Az alak nehéz csizmában ott állt a törölközőakasztóm mellett, a gőzfelhőben nem láttam arcát, csak sötét sziluettjét, azt is homályosan. Sikerült meglepnem, mert el akart rohanni, de megcsúszott a lecsapódó párán. Én abban a szempillantásnyi időben, gondolkodás nélkül elkaptam a kezét és kitéptem belőle a gyűrűt, amit el akart lopni, majd a felmosóhoz nyúltam. Az alak viszont eltűnt. Kirohant a fürdőmből, és ahogy hallottam a konyhaablakon távozott. Én ott álltam, adrenalinnal a véremben, a gyűrűt magamhoz szorítva lihegtem, reszkető kezemben a felmosóval, elsápadva, megrémült fejjel. A gőz lassan kiszállt a nyitott ajtómon, libabőr kezdett pihézni testemen. Magam köré vontam a törölközőm és kimentem a konyhába. Az ablak tárva nyitva volt, a sötétben kísértetiesen lebegett a fehér függöny. Nyakamba akasztva a gyűrűt bezártam az ablakot, majd felkapcsoltam a villanyt, hogy lássam, nem-e rejtőzött mégis el. Nem volt jele, hogy mást elvitt volna.
 Visszamentem, magamra zártam a fürdőajtót, majd gyorsan megfürödtem, de már nem lazítottam. Felhívtam nővéremet, akit még ébren találhattam. Azt ajánlotta hívjam fel a rendőrséget, de én nem gondoltam, hogy szükséges. Hiszen nem vitt el semmit. Csak ajtó és ablakzárakat kellett cserélni a napokban, de mást nem tudtunk kitalálni. Próbált nyugtatni, majd letette. Én pedig aznap éjjel virrasztottam. Nem mertem elaludni. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések